Szomorúan, csak azért is
Csütörtök
1.3. Fekvőtámasz térdelve 3x30 Haladó szint teljesítve
4.3. Hajlított lábemelés fekvésben 3x30 Haladó szint teljesítve
Az estém rosszul sikerült, csalódott, feszült, szomorú vagyok. A mai edzésnek csak azért kezdtem neki, hogy a bennem lévő feszültségből valamit levezessek. Már a fekvőtámasz első sorozatának felénél felmerült, hogy abba hagyom, nem voltam edző hangulatban, amit fizikailag is megéreztem. Aztán úgy döntöttem, hogy csak azért is, és beleadom minden erőm, hátha azzal a szomorúságom is távozik. Fájt, égett a karom, de nyomtam tovább. A végére teljesítettem a haladó szintet ebből és a lábemelésből is, aminek (érthető okokból) örülni nem tudtam, csak konstatáltam. Vajon menni fog akkor is, ha már megnyugodtam? A függeszkedéshez már nem maradt lelki erőm, lefeküdtem aludni. A fizikai feszültség valóban távozott, de a gondolataim tovább pörögtek. Csak az álom hozott megnyugvást.
Címkék: Fegyencedzés
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.